Szomorú szívvel vettük tudomásul, hogy tanárunk, karmesterünk Lakó Sándor, azaz Sanyi bácsi már nincs közöttünk. Emléke azonban tovább él bennünk. Élete során a lázas tevékenység jellemezte. Sok feladatot kért és kapott. Mindig tiszta szívű, okos, szerény, szorgalmas, derűs, segítőkész volt.
Tanulmányai során hegedű-szolfézs tanári diplomát szerzett Szegeden. 1964-től anyaiskolájában, a kecskeméti Állami Zeneiskolában tanított. 1968-ban egyik alapító tagja volt a Kecskemét Vonósnégyesnek. Később a Kecskeméti Néptánc együttes zenekarát is vezette. Nyaranként a Szegedi Szabadtéri Játékok zenekarában játszott. Hegedűóráin nemcsak a hangszeren való játékot tanította, hanem növendékeibe az együttzenélés igényét is elültette. Elhivatottságának köszönhetően tanítványai közül többen a zenei pályát választották.
A zeneiskola növendék zenekarát évtizedekig vezette. Az együttesben mindig jó volt a hangulat. Ugyanakkor megkövetelte a pontos munkát. Az országos versenyeken szép, esetenként kiváló eredményt értek el.
Önmagával is igényes volt. 1971-ben Budapesten a Népművelési Intézetben 4 éves tanulást követően felsőfokú "A kategóriás Karmesteri" diplomát szerzett. Mint hegedűs és mint mélyhegedűs is országos hírnévre tett szert. Közben a kecskeméti szimfonikus zenekar helyettes koncertmestere lett, a zeneiskolában pedig igazgatóhelyettessé választották.
1972-től Kalmár Sándor a műszaki főiskola matematika tanára felkérésére közel 30 évig vezette a GAMF Kamarazenekart, amelyben zenepedagógusi hitvallása kiteljesedhetett. Az együttesben továbbmuzsikálhattak a korábban zenét tanuló főiskolások, később pedig minden zenélni szerető fiatal. Ennek a zenekarnak a magja alapította meg később a Lakó Sándor Kamarazenekart. Lakó Sándor célul tűzte ki, hogy biztosítja a továbbzenélést mindazoknak, akik a zeneiskolában vonós hangszeren végeztek, de más irányban tanultak tovább.
Élete utolsó másfél évtizedében egyre súlyosabb betegségek gyötörték, de ő szívósan, bizakodóan, minden szeptemberben újra kezdte a zenekari tagokkal a munkát.