Nehéz szavakba önteni, mit érzünk, mikor egy régi baráttól, egy nagyszerű pedagógustól kell búcsúznunk.
Róbert Gábor a kezdetektől segítette, szakmailag nagy gonddal, alapossággal, a tőle megszokott igényességgel irányította kamarazenekarunk közösségét. Minden vele töltött nap ajándék volt számunkra, amikor végtelen türelemmel tanított bennünket. Szavai itt csengnek a fülünkben, végtelen tudásával annyiszor megajándékozott bennünket, és közönségünket egyaránt.
Egész életét a kecskeméti zenei közösségnek szentelte. Az Óvónőképző tanáraként, majd tanszékvezető docenseként, hegedűtanárként több generációnak adta tovább tudását, szakmai ismereteit. A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar alapító tagjaként fél évszázadon át aktívan közreműködött annak munkájában. De volt ideje, energiája azokra is, akik nem a zenei pályát választották hivatásul, így ránk, a Lakó Sándor Kamarazenekar tagjaira is. Sosem kérkedett kitüntetéseivel, példamutató alázattal vállalt szolgálatot még 83 évesen is. A járvány elragadta őt.
Istennek adva hálát, szeretettel őrizzük emlékét szívünkben mindannyian, akiket oly sok éven át kitüntetett a barátságával.
Munkásságára, életútjára emlékezik a hiros.hu hírportál is.